Milyen kapcsolatban vagyunk, és milyen kapcsolatban lehetnénk a minket körülvevő világgal? Miként alkothatnánk egy egységet a természettel? Igyekszem nem tudományosan fogalmazni ebben a cikkben, hiszen ahhoz nem kell tudomány, hogy elgondolkodjunk a környezetünk szemmel látható eseményein. Félreértés ne essék, ez nem a természetvédelemről fog szólni, nem is a társadalomról, hanem az ember és az élővilág közötti viszonyról, egy olyan barátságról, ami valóban létezik!
Sok ember van, aki szereti az állatokat, de vannak, akik egyáltalán nincsenek oda értük. Nem azt mondom, hogy muszáj "állatmániásnak" lenni, hiszen nem az a lényeg. Egy egyszerű viszonyról van szó, melyet bárki megtapasztalhat, ha kicsit körülnéz! Az állatok kommunikálnak velünk, ragaszkodnak hozzánk, ami nem csak a háziállatokra igaz. Minden élőlényben ott van az a tulajdonság, hogy képesek szeretni. Ez nem csak a nagyobb testű állatokra jellemző. Itt nem csupán ösztönről van szó!
Jó példa erre az, hogy én viszonylag sokat járom a természetet, és nemegyszer tapasztaltam érdekes élményeket, melyeken kissé meglepődtem. Emlékszem, tavaly, mindig az erdő mellett tanultam a
tételeimet. Egyrészt mert ott volt a vasút is, másrészt pedig azért, mert ott alig jár ember, nyugalom van. Órákig tanultam kint, és mindig, amikor ott voltam, csupán néhány percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy körülvegyenek az állatok. Lepke pihent meg a kezemen, a lábam mellett mezei pocok szaladgált, őz bújt ki a fák közül, és egyáltalán nem féltek. Egyszerűen csak nyugodtnak kell lenni, és körbeveszik az embert. Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk azon, milyen harmónia lehetne az ember és a természet között, azonban sajnos sokakat ez csöppet sem foglalkoztat.
Egyszer voltam egy ökoparkban is, ahol egy szarvassal barátkoztam össze. Ott állt a drótkerítés mögött, és meg sem mozdult. Úgy gondoltam, teszek egy próbát, vajon engedi-e a simogatást?! Lassan átnyúltam a kerítésen, megérintettem az egyik fülét és képzeljétek, közelebb jött, és szó szerint dörgölődzött! Ki gondolta volna? Ez egy "vad","ösztönösen fél!" Mondják sokan, ám itt a példa rá! Képes az emberrel barátkozni, csupán megfelelő bánásmód kell hozzá!
A gondozók és az oroszlánok közötti viszony is említésre méltó. Dorombolnak, dörgölődznek, pedig ragadozók! Nem abban van a lényeg, hogy milyenek tudnak lenni, hanem abban, milyenek valójában, hiszen egy ember is tud agresszív és kedves is lenni! Gondoljunk csak bele, milyen lenne a világ akkor, ha kicsit kiszakadnánk a buta társadalomból és megcsodálnánk azt a világot, ami valóban körülvesz minket; amit nem mi alkottunk,hanem ami minket alkotott!
A képek Katerina Plotnik fotógráfus művei!
Írta: D.Viktor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a hozzászólást!