Markus Zusak : A könyvtolvaj

forrás: moly.hu

Nem igazán néztem utána a könyvnek, mielőtt elolvastam, és teljesen más is volt, mint amire számítottam.

Először is: Azt hittem, a szerző német. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy ausztrál. De igazából ez nem fontos, csak úgy megjegyeztem.

Másodszor: A cím alapján másra számítottam. Teljesen másra.

A regényt 2005-ben jelentette meg Zusak, Magyarországon pedig 2010-ben jelent meg, és így vált országunkban is népszerűvé az író neve. Emellett több ifjúsági regényt is írt.

• A történet

EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI

1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.

Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

FONTOS INFORMÁCIÓK

ez a kis történet

egy lányról

egy harmonikásról

néhány fanatikus németről

egy zsidó bokszolóról

és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL

A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA

MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

• Véleményem szerint...

Őszintén, az ismertető semmit sem mondott el nekem a könyvről. Nem értettem, és nem is értettem meg addig, míg ki nem olvastam a könyvet.

Amit legelőször fontosnak tartok megemlíteni, hogy engem ez a könyv Anne Frank naplójára emlékeztetett. Igaz, hogy csak a témájában hasonlít, és Anne Frank naplója nem egy kitalált történet, ahogyan ez. Anne írásaiból megismerhetjük a zsidók életét és mindennapjait a búvóhelyükön, Zusak regénye által viszont a német polgárok és a zsidóbújtatók mindennapjait ismerhetjük meg, és hogy hogyan élik meg Hitler uralmát, a háborús időszakot.

Hogy őszinte legyek, a második világháború nem tartozik a kedvenc történelmi korszakaim közé. Szerintem egy kegyetlen időszak, és nem szívesen gondolok rá hány ártatlan ember vesztette életét egy ostoba eszme miatt.

Na, de akkor nézzük a regényt.

Nos, így elsőnek megjegyezném, hogy a legbosszantóbb dolog az egész könyvben, az a narrátor volt, aki nem más, mint a Halál. Igazából, nem a stílusával volt gondom, mert az nagyon tetszett, az író ügyesen adta a gondolatokat a szájába. Amivel gondom volt, az a spoilerezés. Minden átkozott fejezet elején elmondta, hogy mi lesz a fejezet vége, ezzel teljesen megfosztva az olvasót a meglepetéstől. Mindig elmondta, hogy ez fog meghalni, és így. Értem én, hogy ő a Halál, és mindenkiről tudja, hogyan hal meg, de ez akkor is egy rossz pont a könyvnek.

A legrosszabb dolog után jöjjön a legjobb: a szereplők.

Jól kidolgozott karakterek, mindegyikük egy külön személyiség, és annyira valósak, hogy ha akarnám, megtalálnám őket a saját ismerőseim között. Mindegyikük szerethető, és nem is volt olyan, akit nem kedveltem volna, vagy idegesített volna. A kedvenc szereplőm a főszereplő lány, Liesel nevelőapja, Hans Hubermann.

Amikor a történet elején Liesel megérkezett a nevelőszüleihez, valahogy azt gondoltam, hogy ezután rossz sorsa lesz. Volt bennem egy ilyen előítélet. Ha valaki nevelőszülőkhöz kerül, annak csak rossz lehet utána az élete. Nos, kellemeset csalódtam. Hans és Rosa Hubermann a legcsodásabb nevelőszülők, akiket egy gyerek kaphat. Úgy szerették Lieselt, mint sajátjukat. Nevelték és tanítgatták. Oké, néha Rosa megverte és üvöltözött vele, de igazából nagyon szerette a kislányt.

Emellett minden mellékszereplő fontos szerepet kap a könyvben. Rudy, Liesel legjobb barátja (majd későbbi szerelme) nagyon nagy hatással volt rám. A kezdetektől fogva különlegesnek tartottam, és végig szurkoltam, hogy összejöjjenek.

Liesel életébe lép Max, a bújdosó zsidó, aki gyökerestől megváltoztatja azt.

Majd a polgármester felesége, Ilsa Hermann, aki később megmenti a lány életét egy apró kis könyvvel.

Meg persze ott vannak a Himmel utca fiataljai.

Miközben olvastam, teljesen odaképzeltem magam az - ironikusan a Mennyországról elnevezett - Himmel utcába a futballozó gyerekek közé. Ott voltam, amikor Rudy befestette magát feketére és lefutotta a száz métert a helyi sportpályán, egy olimpiai sportolónak a tiszteletére. Ott voltam az első "könyvlopásnál", és az utolsónál. Végigkísértem Liesel és a többi Himmel utcai lakos életét úgy, mintha én is egy lennék közülük. Olvasás közben egy kis időre mindenki elfelejti a saját problémáit, és beleéli magát az övékébe.

Viszont, amivel még nem békültem ki, azok a német szavak voltak. Időnként a szereplők németül szólaltak meg (ezzel még nem is volt baj), de aztán megismételték magyarul, ami egy idő után kezdett bosszantóvá válni. De ez egy nagyon jó ötlet is, hiszen tanultam néhány új szót, bár megoldhatta volna az író (vagy a fordító) másképp is, például egy szómagyarázattal a könyv végén. Persze ez csak apróbb formai hiba, nem ront a történet minőségén.

Voltak még a könyvben kiemelt részek, nagybetűvel, vastagon kiemelve (mint ahogy a képen is látható). Ezeket jópofának tartottam. Kicsit feldobták, életre keltették a szöveget.

Egy történetnél a karakterek mellett fontosnak tartom még, hogy jól legyen megírva. Markus Zusaknak olyan elragadó stílusa van, hogy ha a történet nem érdekelt volna, akkor is elolvasom, mert hihetetlenül jól ír. Nem egyszerű, a líraian megfogalmazott mondatokban nem volt hiány.

A befejezés pedig gyönyörű volt, ám szomorú és felkavaró. Pont, ahogy elképzeltem. Ha érzékeny típus vagy, a százas zsebkendőt készítsd!

Életem egyik legjobb könyvélménye. Mindenkinek ajánlom! Bár ifjúsági regényként van besorolva, úgy gondolom, mindenki élvezné, lehet akár kicsi, nagy, fiú, lány, matektanár. :) (Azért a 12-es karikát odatenném!). Még azoknak is ajánlanám, akik nincsenek oda a történelemért. Könnyű nyelvezetű, könnyen megérthető az egész. Én szinte faltam a sorokat! Az első mondattól az utolsóig imádtam, és azt hiszem, ez is azok közé a történetek közé tartozik, amiket sosem fogok elfelejteni.

Értékelés

Kedvenc szereplő: Hans Hubermann

Legkevésbé kedvelt szereplő: -

Kedvenc jelenet: Amikor Rudy kimenti Liesel könyvét a folyóból.

Borító: 10/10 - A filmes borító nagyon tetszik.:)

Összességében a könyv: 9/10

Írta: Boros Andrea