2015. november 6., péntek

A világegyetem alapjai 1. : A csillagokról


Ebben a cikksorozatban a minket körülvevő kozmoszról lesz szó. Megismerjük a csillagokat és azok kísérőit, leleplezzük a sötét energiát, utazunk az időben és a térben, kitoljuk a képzelet határait addig, ameddig csak lehet!

 

Bizonyára mindenki nézegette már egy-egy nyári estén a tábortűz mellett ülve az égboltot, melyet fénylő csillagok milliárdjai ragyognak be. Ám kevesen gondolnak bele, hogy ezek a pacák az égen mind olyanok,mint a mi Napunk. Soknak saját bolygóik is vannak. De mik a csillagok? Nos, ezek izzó gázgömbök, melyeknek számos csoportjuk van. Méretük és összetételük különböző, amely koruktól függ, s ez miatt színeik is lehetne eltérőek. Megkülönböztethetünk sárga, kék, fehér és vörös csillagokat is. De ahhoz, hogy mindezt megérthessük, jóval mélyebbre kell hatolnunk, s végig kell kísérnünk egy csillagot a születésétől a haláláig. Nem lesz könnyű, hiszen több milliárd évet kell megvizsgálnunk. Vágjunk is bele!



A kezdetek kezdetén vagyunk, még sötét a világegyetem. Körülbelül 14 milliárd évet repültünk vissza az időben. Ekkor még nem voltak csillagok, minden sötét és üres, leszámítva a néhány hidrogénből álló felhőt. Telnek az évezredek, s a felhők sűrűsödni kezdenek, apró csomók alakulnak ki bennük. Ezek hamarosan gömbökké alakulnak, s felizzanak. Ez azért van, mert elérik a kritikus tömeget, s beindul bennük a magfúzió, mely egy nukleáris folyamat, melynek során a Hidrogén atomokról leszakadnak az elektronok. Ekkor a hidrogén héliummá alakul. Lényegében ez zajlik egy csillag belsejében több milliárd évig. Azonban ahogy telik az idő, az összes hidrogén elfogy, s már csak hélium marad. Ekkor a csillag megduzzad, színe vörössé válik. Vörös óriás állapotba kerül. Ekkor már a héliumot égeti, méghozzá szénné. Azonban ismétlődik a folyamat, hiszen a hélium sem tart örökké, így a csillagnak már mást kell elégetnie. Ez a más pedig maga a szén. Ahogy az is elfogy, a csillag megint kénytelen azt elégetnie, amilye van. Ekkor már vasat gyárt. Ám ahogy az elfogy, nem tud már nehezebb anyagot létrehozni,  labilissá válik működése. Ekkor több dolog is történhet vele, ami a méretétől függ.


 Kezdjük sorban a legkisebb méretű csillagokkal! Idesoroljuk a Napot is. Nos tehát, amikor már labilis állapotban van a csillag - jelen esetben egy kicsi/közepes méretű csillag - , akkor a vörös óriás állapotból hirtelen összezsugorodik, ledobja külső rétegét, s magja akkorára zsugorodik, mint egy kisváros. Ez fehéren izzik, ezért fehér törpének nevezik. Sajnos Napunkra is ez a sors vár, de addig van még pár milliárd évünk.

 Folytassuk a nagyobb csillagokkal! A nagyobb méretű csillagok halála sokkal másabb, hiszen azok felrobbannak, s fekete lyukakká alakulnak át. Az óriáscsillagok felrobbanását szupernovának vagy hypernovának nevezzük. Anyagukat több millió kilométeres körzetben szórják szét. A szétszórt anyagokból bolygók alakulhatnak ki, vagy új csillagok is születhetnek. Nehéz elhinni,hogy mi magunk is csillagok által "gyártott" anyagokból tevődünk össze,ahogy hihetetlen az is,hogy az arany,a gyémánt és az értékes nyersanyagok nagy része is ilyen módon keletkezik. Ahol tehát pusztítás van, ott újjászületik minden,és ez nem csak a Földünkre igaz,hanem az egész Univerzumra is!
Írta: D. Viktor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönjük a hozzászólást!